Drága olvasóim!
Elérkezett az idő, hogy megrendezzem az Eat at Hugi's gasztroblog első nyereményjátékát. A részvételi feltételekről, a játék menetéről, a sorsolásról és a nyereményről az alábbiakban olvashatnak.
Drága olvasóim!
Elérkezett az idő, hogy megrendezzem az Eat at Hugi's gasztroblog első nyereményjátékát. A részvételi feltételekről, a játék menetéről, a sorsolásról és a nyereményről az alábbiakban olvashatnak.
Az Eat at Hugi's második születésnapjával szinte egy időben megkeresett a gurmand.hu csapata, hogy mit szólnék, ha kicsit együttműködnénk. Cégüknek köszönhetően, ahogy írják facebook oldalukon: "mindenki számára elérhetővé válik a luxus". Ha végigböngészik a termékeiket, láthatják, hogy ez valóban így van, nem tengeri sót és pirospaprikát árulnak ugyanis, hanem szarvasgombát más és más formában, egyéb erdei gombákat, extrém fűszersókat (pl. chilis), chutney-kat (leegyszerűsítve fűszeres lekvár), szószokat. Ezek közül válogathattam kedvemre, hogy elkészíthessek néhány igazán különleges fogást a segítségükkel. Nagy nehezen kiválasztottam a Szarvasgombás olajat. Gyakorlatilag azonnal gondolkodni kezdtem különböző recepteken, utánaolvastam a szarvasgombának és folyamatosan járattam, járatom most is az agyamat, hogy mihez lenne kiváló.
Egy-két dolgot érdemes tudni erről a kuriózumról, mielőtt bármibe is belefognánk. Először is a szarvasgomba gyakorlatilag fűszer. Senki nem készít szarvasgomba-paprikást és nem töltik meg juhtúróval sem. Nagyon kevés kell belőle ahhoz, hogy karakteres ízével tökéletesen más ételt készítsen az ember egy megszokott fogásból. Ezért is használják semleges ízű ételekhez, hiszen olyan erőteljes aromája van, hogy bármit elnyom.
Magáról a gombáról persze sokan tudják, hogy mi fán terem, vagyis mi fának gyökerén, 20-30 cm mélyen a földben és disznókkal túratják ki. Ez nagyjából így is van, csak a disznó sokszor megeszi, amit talál, ha a gazda szembeszáll vele, akkor meg annak ujját harapja le, védve kedvenc csemegéjét, így ezt ma már inkább betanított kutyákkal csinálják. Magyarországon is van már néhány szarvasgombaföld, így hazai termékként is fogyasztható. A fent említett olaj is magyar szarvasgombából, nyári szarvasgombából (tuber aestivum) készült, az üveg alján néhány pici darab úszkál is.
Nos, mivel fűszerként kell kezelni a szarvasgombás olajat, és semleges ízű ételhez használandó, adott volt a tojás. Örültem, mert már rég óta szerettem volna megcsinálni egy reggeli fogást tojásból, így most kombinálva elkészítettem a "bacon cup"-nak keresztelt ételt.
Nászajándékba kaptunk nagynénéméktől két szuper szakácskönyvet. Az egyikben egytálételek vannak (a száz féle omlettől a töltött paprikáig), a másikban jobbnál jobb sütemények. Ebben a nagy melegben egyszerre rám tört az érzés: valami barackosat kell ennem, vagy végem. Felütöttem a sütis könyvet és megnéztem, mit ajánl barackkal. Szerencsémre egy végtelenül egyszerű kis vendégvárónak is tökéletes, szélforgónak nevezett süteményt.
A leveles tésztából készült süteményeket, legyen sós vagy édes, mindet szeretem, főleg, mert egyszerűek, ráadásul finomak is (igaz, van egy nyers tészta mániám, bármilyen tésztát szeretek nyersen...). Bátran álltam hát neki a szélforgónak, hiába nézett ki profizmust igénylő süteménynek.
Minél többet főzök, annál inkább kezdek megszeretni bizonyos, eddig kifejezetten nem kedvelt ételeket. Egyik ilyen étel a juhtúró. Szerencsére változik az ízlésünk, és én is rátaláltam a juhtúró jellegzetesen erőteljes, savanykás ízére. Hála Istennek a sztrapacskát is megszerettem, meg is tanultam hát elkészíteni.
Tanítómesterem édesapám volt e téren, gyakran készít ugyanis sztrapacskát. No persze nem egytálételként, hanem egy jó borókás pörkölt mellé köretnek. Haspukkasztóan jól lehet lakni vele, de magában is tökéletes főfogás, egy kis tejföllel.
Új ételeket úgy a legkönnyebb kitalálni, hogy nincs otthon semmi.
Lassan mottómmá is válhatna ez a hozzáállás, amit elősegít egy nagy adag lustaság és a hirtelen nyári kánikula: nincs kedvem/energiám boltba menni, ergo abból lesz a vacsora, amit itthon találok. A fagyasztó feltúrása fél kg csirkemellet eredményezett, a kamráé valamivel nagyobb tömegű burgonyát. Tegyük össze!
Akik a kezdetektől figyelemmel kísérik a blogomat, és olvasták az első olyan bejegyzést, amely már receptet is tartalmazott, ismerhetik családunk nagy kedvencét, a majorannás husit. Hogy jön ez most ide? Kérem szépen, úgy, hogy mikor reggel kivettem a fagyóból a csirkét, gondoltam, csinálok belőle majorannás husit, mert az rég volt és imádom. Ám eszembe jutott, hogy mostanában elég sok tésztát ettünk, kicsit már uncsi, úgyhogy körülnéztem, mi mást lehetne csirkemellből készíteni. A kamrában találtam újkrumplit, ami ugyan még kifogástalan állapotban volt, mégis úgy gondoltam, valamit kezdeni kéne vele, mert semmi olyan alapanyag (értsd: más lefagyasztott hús) nincs itthon, amihez burgonyás köret passzolna. Ennék rakott krumplit is, de se kolbász nincs itthon s tojásból is csak egy. Na jó, gondoltam, akkor összekeverem.
Reakciók