Belsőségfronton még mindig az a helyzet nálunk, hogy magamnak, egy személyre kell főznöm ilyesmit. Talán nem annyira megosztó a zúza, mint a resztelt máj, de biztos, van olyan, akit ettől a gondolattól is kiráz a hideg. Na, ők most ne figyeljenek ide, aki viszont mániákusan szereti a belsőségeket, az nyissa ki a szemét, mert állítom, minden ilyesmi közül messze a zúzapörkölt a legfinomabb.

Olyan megdöbbentően drága lett a hús ahhoz képest, mikor elkezdtem magunkra főzni, hogy a piacon mostanában csak lézengek, háromszor-négyszer körbejárom az egészet, mire fogösszeszorítva veszek valamit. Mostanában ez csirkecomb szokott lenni, van egy hentes nő, akinél állandó akcióban tényleg valamivel olcsóbb, mint máshol, és még szép, friss is az áruja. Kérdeztem az uram, mi legyen belőle, azt mondta, semmi bonyolult, tegyem be valamivel a sütőbe. Jó.

A mexikói konyha sokaknak túl sok, mi viszont imádjuk, pedig én nehezen bírom a csípőset, de pl. a jalapeno paprikát nagyon szeretem. A zöldséges raguk amúgy is a kedvenceim, amelyekben kukorica van, azok különösen. Még ezer éve vettem mirelit mexikói keveréket, most találkoztam vele a fagyasztóban és kedvet kaptam. Kezdők szerencséje vagy eredendő tehetség, de nagyon eltaláltam, nagyon finom lett.

Nagyjából saját kútfőből csináltam, egy dolgot néztem csak meg: a fűszerezést. Persze az összes netes receptben az áll a hozzávalóknál, hogy "mexikói fűszerkeverék". Úgyhogy kicsit kutattam, és megtaláltam az összetevőit. Na persze minden nem volt itthon, de talán nem is baj, mert tökéletes lett a végeredmény.

Sosem értettem, mi a franc az, hogy csőben sült. Van valami cső-szerű konyhai eszköz? Mindig ilyen PVC csőre asszociáltam, mikor meghallottam a kifejezést. Aztán egyszer anyukám csinált csőben sült karfiolt és megtudtam, mi is az. Semmi köze a csövekhez, régen a kemencéknek volt egy kis rekesze, amelyet csőnek hívtak, ott készítették ezeket az ételeket, mivel nem kell sokáig sütni, hiszen előfőzött alapanyagokról van szó, és épp csak meg kell pirítani a tetejüket.

Miután lezajlottak az új, önálló élet elindításához szükséges események és nagyjából elvégeztük a feladatainkat, sorra kezdtük meghívni azokat, akik még nem, vagy csak romhalmazként látták lakásunkat. Az úrrá vált legény nagymamája volt a soros pár hete, és mivel tudom, hogy nem szeret nehéz ételeket enni, sőt, nem eszik csak baromfit, valami olyat kellett kitalálnom, amivel kicsit le is nyűgözhetem, de szívesen is eszik belőle. Így esett a választás a csőben sült brokkolira natúr pulykamedalionnal, párolt spárgával, aminek a maradékából (nyersen hagytam, persze) másnap csőben sült spárgát készítettem, a következőképp:

Hosszú hallgatás után belecsapok gyorsan a lecsóba, tőszavakban magyarázkodva: lakásvásárlás - költözés  - mégse költözés, hanem kényszerfelújítás - költözés - esküvő. Egy cukkinis-gombás pulykaragu recepttel indítom új korszakomat, egyszerű, finom, variálható. Íme: