Nanának számtalan specialitása volt. Egyikről már olvashattak, és garantálhatom, hogy a jövőben egyre többet találnak majd az oldalon. Süteményeket és főételeket egyaránt kiválóan készített, ez nyilván annak is köszönhető volt, hogy szívét-lelkét beletette az ételekbe, hogy örömet okozzon a családnak. A rengeteg finomság közül, amiket sok éven keresztül hetente készített nekünk, az egyik, ami legjobban hiányzik, a tepertős pogácsa.

Még soha életemben nem sütöttem semmilyen pogácsát, és Nana receptkönyve alapján sem fűztem túl sok reményt a dologhoz, ezért édesanyám segítségét kértem, hogy hozzon pl. pogácsaszaggatót, ami nekem még nincs, illetve, hogy értelmezze az egy mondatból álló utasítást a recepten: valamit kelesztünk, aztán összekeverjük, meg kikenjük, ha száraz, aztán hajtogatjuk néha néhányszor és a forró sütőben, ha ügyesek vagyunk, Nana-féle tepertős pogi lesz belőle. Vágjunk bele.

Az élesztővel kezdődik. 2 dkg-t kell megkeleszteni. A történet már itt viccesen kezdett alakulni, mert az alapanyagok beszerzésekor se a zsűrim, se én nem tudtunk számolni, egy nullát tévedtünk az átváltáskor, ezért egy kisebb hadseregnek elég élesztőt sikerült vennünk: 4x50g-ot, ami nem így adja ki a 2 dkg-t, hanem úgy, ha a négyből egyet elfelezünk... a jogász és a bölcsész találkozása a matematikával. Szóval 2 dkg élesztőt meg kell keleszteni, persze nekem ötletem sem lett volna, hogy azt hogy kell, de hálisten anyu tudta: egy kevés langyos tejbe tördeljük az élesztőt és hagyjuk, hadd ébredezzen. Ez nagyjából 20 perc, fél óra alatt meg is történt, úgyhogy nekiállhattunk a munka lényegi részének, első körben a tészta összeállításának.

A 2 dkg kelesztett élesztőt 1 tojással, 2dl tejföllel, sóval (legalább egy evőkanálnyival -mint az utólag kiderült), borssal és meghatározatlan mennyiségű liszttel összekeverjük. Meghatározatlan, mert annyi liszt kell hozzá, amennyitől könnyű, rétestészta lesz a kutyulmányból. Kösz szépen, még életemben nem láttam nyers rétestésztát, anyukám is igen régen, úgyhogy nem is lett igazán jó, fél kiló lisztet tettünk bele, de kicsit száraz lett. Később megkérdeztünk másokat, akik rendszeresen sütnek pogácsát és kiderült, hogy akkor jó a tészta állaga, ha szinte folyik. Ha annyira lágy, hogy épphogy lehet vele dolgozni. A mienkkel könnyen lehetett...

Lányeg a lényeg: ha kész a tészta, kezdhetjük kinyújtani. Természetesen alá és rá is lisztet szórunk, hogy se a gyúródeszkára, se a nyújtófára ne ragadjon oda. Nagyjából négyzet alakúra érdemes nyújtani, hogy könnyű legyen a hajtogatás, és a legutolsó után legalább egy ujjnyi vastagságúnak kell lennie, hogy legyen miből megdagadnia. Mi természetesen ezt sem tudtuk, így elég laposak lettek a pogijaink, de hát első próbálkozásnak teljesen jó eredménynek gondolom. Amikor kinyújtottuk, rátesszük a 35 dkg ledarált tepertőt, hajtunk egyet a tésztán és konyharuhával letakarva állni hagyjuk negyed óráig. Negyed óra elteltével újra kinyújtjuk a tésztát (így elkeveredik benne a tepertő), megint behajtjuk és újra félre tesszük konyharuha alatt, negyed órára. Utána még egyszer megcsináljuk a folyamatot és újabb negyed óra elteltével ujjnyi vastagra nyújtjuk és kezdhetjük a kiszaggatást. Az a pogácsaszaggató, amit anyukám hozott, kicsinek bizonyult, ezért végül felespoharat használtunk, és pont jó méretűre sikerültek a pogácsák, amiket a kiszaggatás után oldalról kicsit meg kell hengergetni. A tetejét bevagdossuk és mehetnek is a kivajazott tepsibe, a tetejüket tojásfehérjével megkenve. Forró (200-220 fokos) sütőbe tesszük őket és nagyjából fél óra alatt megsülnek.

A fent leírt mennyiségből körülbelül 60 db pogácsa született, ami kinézetre és állagra ugyan még messze van Nanáétól, de az íz kárpótolt minket ezért, hiszen már több, mint 9 éve, hogy nem ettünk ilyet. Nemsokára neki futunk újra, és megfelelő tapasztalatokkal rendelkezve biztos, hogy jobban fog sikerülni.