Tegnap ismét ünnepi lakomát kellett csapnunk (damn it...). Születésnapi tortámon épp csak elaludtak a gyertyák, néhány napra rá a teszterrel együtt is egy évvel öregebbek lettünk.

Ezt megünneplendő vagy étterembe szoktunk menni, vagy én alkotok valami bonyolultabb, vagy éppen költségesebb ételt, amit ritkán szoktunk enni. Idén a közös nagy ünneplést a Mongol étterembe terveztük, illetve még mindig tervezzük, csak az időpontokkal van egy kis baj, ugyanis oda muszáj úgy menni, hogy másnap ne kelljen dolgozni. Ez részben a miatt van így (szerintünk), mert 5 óra folyamatos evés után nincs az az Isten, hogy másnap reggel 7-kor felkeljünk, de, ami a fő indok: a Mongolban annyi sört lehet inni, amennyit nem szégyellünk. És mondjuk úgy, hogy nem vagyunk szégyellősek. Itt meg lehet csinálni, hogy kikérsz kapásból kettőt fejenként, hogy ne kelljen mindig a pincérre várni, de ha valami szerencsétlenség folytán megmelegedne, rezzenéstelen arccal kérünk helyette egy másikat. Egy szó mint száz, jövő héten fogjuk bepótolni a nagy zabálást, és tegnap ezért főzni szerettem volna valami olyat, amit eddig még nem, vagy nagyon ritkán. A választásom:  tejszínes-gombás pulykamell csíkok.

Több oka is van annak, hogy e mellett az étel mellett döntöttem. Először is, ilyet még nem készítettem. Másodszor, mikor a barackos túrótortát csináltam, véletlenül főzőtejszínt hozott a teszter, és azzal valamit kezdeni kellett. Harmadszor, volt régen az Uncle Ben's mártássorozatban a kínai ízek mellett néhány extrémebb is, mint pl. a texasi négybors mártás, a dijoni mézes mustáros és az elzászi tejszínes-gombás. Ez utóbbit nagyon szerettük, és mikor eltűnt a polcokról (már csak aranyárban lehet kapni a netes boltokban), szomorúan konstatáltuk, hogy nincs mese, nekem kell megcsinálnom. Például egy évfordulóra. Nosza.

Nem nagyon néztem utána, hogy mások hogyan csinálják, saját kút fejemre hagyatkozva láttam neki a főzésnek, és nem a magam fényezéseként, de tényleg életem egyik legfinomabb vacsorája lett.

Olívaolajon üvegesre dinszteltem két kis fej hagymát (persze nem volt itthon csak egy vörös meg egy lila, de szerencsére a lilahagyma eléggé elveszíti a színét, úgyhogy gyakorlatilag mindegy). Annyira örültem, hogy vettünk Tefal serpenyőt, hogy gondoltam, felavatom, mert elég nagy ahhoz, hogy ebben készítsem el a husit. Ebben csak egy kicsit kételkedtem a folyamat közepén, de végül én nyertem, belefért. Mikor a hagyma kész lett, hozzá tettem egy gerezd zúzott fokhagymát és a csíkokra vágott, besózott pulykamellet. A husit hagytam, hogy kifehéredjen és egy kis levet eresszen, majd ráborítottam a  megmosott, felszeletelt gombát. Itt érkezett el az elbizonytalanodás pontja, mert marha soknak tűnt a gomba (született bölcsész kecskerímbe szedi a receptjeit). De persze tudtam, hogy nagyon össze fog esni, és ez így is lett. Frissen tört borsot és még egy kis sót tettem hozzá és hagytam, hadd rotyogjon. A gomba rengeteg levet ereszt, meg kell várni, amíg elfő, és nagyjából úgy van programozva a dolog, hogy mire elég szaft lesz, készre párolódik. Ekkor tettem hozzá a tárkonyt, ami remekül kihozza a gomba ízét, illetve egy fél citrom levét is hozzá facsartam. Egyet rottyant, majd megszórtam egy evőkanál liszttel, elkevertem benne és hozzáadtam a tejszínt. Szuperül be is sűrűsödött. Hagytam még egy kicsit a platnin, hogy jó forró legyen, de gyakorlatilag már kész volt.

Mikor a gomba elkezdett fonnyadni, már feltettem főni a szarvacska tésztát, és mérnöki pontossággal akkor lett kész, mikor lehúztam a tűzről a husit. A teszter leszűrte, én közben friss petrezselymet kevertem a gombás szószhoz és már mehettünk is vacsorázni.

Az adagról: két kis fej vöröshagyma, egy gerezd fokhagyma, 40 dkg pulykamell filé, 30 dkg gomba (megint lett svéd gomba a fél kiló maradékából...), 1 ek. liszt, 3-4 dl tejszín (ízlés szerint), negyed kiló tészta, só, bors, tárkony, fél citrom leve, friss petrezselyem. Kettőnknek bőséges, maradt egy nagy adag mára is.