Ahogy az előző posztban olvashatták, hústól függően kezdek gondolkodni, hogy mit főzzek. Persze azért sokszor arról van szó, hogy megkívánunk valamit, de előfordul, hogy nulla ötletem van. Így volt ez hétvégén is, amikor úgy alakult, hogy szakdolgozatot írok 0-24, így se telek, se családlátogatás. Elküldtem a tesztert a boltba, hogy nézzen szét és vegyen, amihez csak kedve van, amit szépnek talál a hentes pultban. Hozott fél kiló sertéscombot, abban sok a lehetőség, főleg, hogy húsdarálónk is van. Végül azt nem vettük elő, éhesebbek voltunk annál, hogy szórakozzunk vele. Mi is legyen, mi is legyen, majorannás legyen, vagy pasztasuta szerű? Kombináljuk!
Így született meg ez a tejszínes, borsós ragu, egyszerűn nem tudtuk eldönteni, mit ennénk. Én pasztasutát ugye bármikor, bármennyit, de a majorannás husival is így vagyok. Úgyhogy neki láttam a kettőt összeolvasztani. Egy fej vöröshagymát, apróra vágva zsiradékon megdinszteltem, majd mellé dobtam a felkockázott, besózott combot. Nagyon-nagyon sokáig pároltam fedő alatt, néha vizet öntve alá. Egész klassz szaftja lett az idő múlásával. Mikor gyakorlatilag puhára főtt, megszórtam jó sok majorannával, és így klasszikus majorannás husi illat kezdett terjengeni a konyhában, de nem tartott sokáig, mert hozzáöntöttem a borsót és az egész átmanifesztálódott pasztasutává. Kicsit fedő alatt még rotyogott, kb. egy-két percet, aztán beleöntöttem 2 dl tejszínt, és mivel nem lett elég sűrű, egy kis kanál lisztet elkevertem 2 ek. tejföllel és azt is hozzákutyultam.
Nagyon jó kis ragu lett, tésztával ettük ezt is, mivel két tésztás kaja gyermeke, hívhatnánk akár majosutás husinak is... de nem fogjuk, ne aggódjanak.
Hozzávalók:
fél kg sertéscomb (bármiből lehet ezt is)
egy fej vöröshagyma
egy nagy konzerv zöldborsó 2/3-a
2 dl tejszín
2 ek. tejföl
1,5 ek. liszt
majoranna, só
Előtte megettük életem első krémlevesét, amelyet cukkiniból készítettem. Erről nem mondok semmit, mert nem lett túl jó, majd kipróbálom újra és akkor kap egy saját bejegyzést. De azért megmutatom, mert jól nézett ki:
Reakciók