Hogy mitől arab csirke az arab csirke, őszintén fogalmam sincs. Az ételnek ugyanis a fűszerezése adja a lényegét, de egy jellegzetes arab ízesítő sem kerül bele. Nagyi receptje, talán ő nevezte el arabnak, mindegy, nagyon finom, de semmi extrém és pikáns dologra ne gondoljanak, még kurkuma sincs benne, pedig azt az arabok mindenbe tesznek (még teába is, nemrég bekeveredtünk egy ilyen boltba, ahol a tulaj, aki persze igazi arab volt, sokat mesélt a fűszervilágról). Ilyen névvel találhatunk az interneten néhány receptet, de egyik sem ez, sőt, vagy a lényeg hiányzik belőle (a sok fűszer), vagy teljesen más, igazi arab dolgokat tesznek bele (datolya, mandula stb.). A lényeg, hogy ez egy nagyon finom étel, nagyon sok fázisa van és nagyon sok koszos edény lesz a mosogatóban, mire addig eljutunk, hogy egyáltalán betegyük a sütőbe. De megéri.

Amikor elköltöztem anyukámtól, és már kezdtem komolyabban főzni, elkértem tőle a receptjét. Mivel épp a munkahelyén ült, fejből mondta el, és az alapján készítettem el három-négy alkalommal. Tavaly június óta azonban még egyszer sem, ezért is nem szerepel még a blogon. Most, hogy haza kellett jönnünk, kitaláltuk, hogy főzünk egy nagy adaggal, mert már ezer éve terveztük mindketten. Elővettük Nagyi receptjét, és ledöbbentem, mert ez-az más volt, mint ahogy ismertem, egyből ki is derült, hogy miért nem lett olyan finom az enyém, mint amit anyu csinált. Úgyhogy jobb is, hogy csak most kerül fel a blogra, mert így legalább tuti, hogy az eredeti elkészítési módot írom le önöknek.

Az egész ott kezdődik, hogy az ember vesz csirkecombokat. Sokat. Felsőből érdemesebb, mert ugye több rajta a hús, de most úgy jött ki a lépés, hogy egész combokat tudtam csak venni, gyakorlatilag mindegy. Elvágtam, megmostam, besóztam őket és  (bőröstül) feltettem főni annyi vízbe, amennyi bőven ellepte. Most jön a lényeg: a vízbe rengeteg féle fűszert kell tenni, igen nagy mennyiségben. Mégpedig babérlevelet, rozmaringot, kakukkfüvet, majorannát, borsot. Normális ütemben főztem, nem horror az ideje, kb. 40 perc alatt (attól függ, mennyi hús) megpuhul. Mikor kész lett, kihalásztam a combokat és egy tányérba tettem őket, majd nekiláttam a legbabrásabb résznek: le kell a csontról szedni a húst. Persze, szinte leomlik a csontról, ha jól megfőtt, és tényleg így is van, de fel kell vágni kis darabokra a húst, ami forró, mert az ember éhesebben főz annál, hogy megvárja, míg kihűl. A bőrt le kell szedni, nálunk a macska sajnos válogat, úgyhogy kutyát ajánlom inkább tartásra, ha gyakran főzünk arab csirkét, mert különben a kukában végzi a csirkebőr. A húst, ahogy a szálak engedik, ujjpercnyi nagyságú, hosszúkás darabokra kell felvágni. Gyakorlatilag ezzel más teendőnk nincs, a vízből, amiben főtt, kanállal ki szoktam a fűszerek nagy részét is szedni és összekeverem a már felvágott husikkal.

Mikor már nagyjából megfőtt a hús, érdemes feltenni forralni egy lábos vizet a tésztának. Rájöttem, hogy hülyeség olajozni a vizet, mert akkor a szaft nem fog megtapadni a tésztán, úgyhogy csak sót tettem bele. Szélesmetéltet kell készíteni hozzá. Persze nem volt elég itthon, úgyhogy mellé egy kevés rövidcsövet is kellet főznünk (azért azt, mert abból volt még itthon...), de nem volt rossz így sem.

Ha megvan a husi és a tészta, jön a neheze, az egész étel lényege, a szósz. Nekem anno anyukám úgy diktálta le, hogy egy sima besamell mártást csinálok, de most, hogy láttuk a receptet, kiderült, hogy kicsit másról van szó. Lábosban vajat olvasztottunk, liszttel rántást készítettünk belőle, majd tejjel felöntve valóban besamellt készítettünk. Utána azonban beleütöttünk egy egész tojást és hozzákevertünk kb. 10-15 dkg reszelt sajtot, tejfölt, sóztuk, borsoztuk, szerecsendióztuk és kész.

Egy nagy jénaiba öntöttük a leszűrt tésztát, összekevertük a felvágott hússal, majd az egészet nyakon öntöttük a sajtos besamellel és jól összedolgoztuk. Előmelegített sütőben 180-200 fokon pirulásig kell összesütni.

Hozzávalók (4-5 főre):
4 nagyobb egész csirkecomb (vagy 6 felső)
fél kg szélesmetélt
10 dkg vaj
2-3 ek liszt
2 dl tej
10-15 dkg reszelt sajt
1 tojás
egy kis doboz tejföl
só, babérlevél, majoranna, kakukkfű, rozmaring, bors, szerecsendió

Jó tanács:
Egyszer nővérem le akarta nyűgözni egy vendégét, és készített neki arab csirkét. A kevéssé ínyenc látogató a végén megjegyezte: "Nagyon finom, mi ez, sonkás tészta?". Szóval, ha vendégségben járnak, jobban nézzék meg, mit esznek, mert igen rosszul esik a háziasszonynak, ha lesonkástésztázzák a két óra munka árán elkészített arab csirkéjét... (persze mi azóta sonkástésztázzuk, de a sztori ismeretében nekünk szabad)