Könnyed fogás reggelire?

Nem hinném, hogy sokan vagyunk, akik reggelire is meleget szeretnek enni. Két évvel ezelőtt pl. Pozsonyban a szállodában svédasztalos reggeli volt, ahol a szokásos joghurt-tojás-felvágott mellett melegítő edényben találtam göngyölt pulykamellet és pörköltet. Jól bereggeliztem belőle, na. Szeretek borsófőzeléket enni reggel, vagy palóclevest, vagy igazából bármit, ami meleg. Így nem tűnt annyira hülye ötletnek hagymás babot reggelizni. És jól is esett, ami azt illeti, főleg, hogy farkas éhesen ébredtem.

Idén is elég termékeny volt az almafánk a telkünkön, és rengeteg gyümölccsel tértünk haza néhány héttel ezelőtt. Becsülettel ettük is, meg ajándékoztunk belőle a családnak és sütöttünk bundás almát, de még mindig nem akart elfogyni, ellenben az idő múlását egyre nehezebben viselte. Ki kellett tehát találnom valamit, hogy kicsit megfogyatkozzon és egyből eszembe jutott, hogy ennék almalevest. Igen ám, de szeretnék valami kevésbé átlagosat készíteni, úgyhogy körülnéztem a konyhában és megláttam a sarokban néhány üveg alkoholos italt, melyek valószínűleg soha az életben nem fognak elfogyni, ha nem főzöm bele valamibe. Főleg pezsgők voltak, melyeket ajándékba kaptunk, csak az a baj, hogy nem szeretjük a pezsgőt. Így született meg a pezsgős almaleves ötlete.

Egy igazán könnyed vacsorához nem is kell más, mint csirkemellfilé és zöldség-gyümölcs. Bárhogy elkészítve célba találunk, de ha már lúd csirke, legyen kövér, legyen valami igazán finom és valami más, mint egy szokványos sós csirke idénysalátaágyon.
Tudhatják, hogy úgy igyekszem főzni, hogy lehetőleg mindent természetes, nem adalékanyagokkal dúsított zacskós  alapanyagokból készüljön. Ezt továbbra is tartom, de van néhány olyan készítmény, amelyet igazán jónak tartok. Ilyen a Horváth Rozi citrombors is. Persze, megcsinálhatná az ember házilag, de az arányokat profin eltalálni nehéz és valljuk be, egyszerűbb és kényelmesebb egy zacskót kinyitni. Ez volt tehát az alap, mellé pedig szintén kicsit lusta-mód mirelit zöldségből készítettem franciasalátát.

Jó ideje terveztem már, hogy megpróbálok itthon pizzát sütni, de nem sok tapasztalatom volt a kelt tészták terén, ami volt, az is negatív: sosem kelt meg a tésztám :( Mégis rászántam magam a dologra, méghozzá egy nagy baráti összejövetelt szerveztem köré, hogy mindenképp bele kelljen adnom apait-anyait (na, nem mintha egy hétköznapi vacsorára nem készülnék fel rendesen). Adott volt a 15 éhes ember, a recept és én. A buli hajnali 5-ig tartott, és ezt talán a pizzának is köszönhettük.

Hűséges olvasóim talán emlékeznek a 2010-es patisszon mániára, mely nagynénémnek volt köszönhető, aki egy rövid találkozást azzal fejezett be, hogy megrakta cókmókunkat patisszonnal. Rengeteggel. Idén is beért a csillagtök és idén is eljutott hozzám két szép darab, de bajban éreztem magam, mert úgy éreztem, a múltkor kiaknáztam az összes lehetőséget. Aztán rájöttem, hogy a zöldségek adta áldás jóval sokfélébb, mint azt valaha gondolná az ember, így sikerül egy új fajta patisszonos ételt készítenem. Rakott patisszon, de nem a rizses, paprikás darált húsos formában, hanem egészen máshogy.

Az úgy volt, hogy a férjem rakott krumplit akart enni, meg is vettünk hozzá mindent, és egy-két napon belülre elterveztük az elkészítését. Ennyiből már ki is találhatják, mit tettem a patisszonjaimmal: rakott krumplit készítettem belőle, csak a krumpli helyére a csillagtök került.