Rövid, könyv-szerű recept egy nagyon jó vacsora emlékére.   Ez az étel is úgy született meg, mint már oly sok itt, a blogon, vagyis volt egy alap, amit feltunningoltam. Az alap egy egyszerű hagymás karaj volt, tepsibe be, megsül, kész, finom. Gondoltam, snassz lenne ez ahhoz,…

Igaz, már szerepel a blogon egy gulyásleves-szerű étel, de az inkább pincepörkölt, ezért azt gondoltam, mindenképp felkerülhet egy otthon melegében, fazékban készült gulyásleves is. Répával, csipetkével, ahogy kell. Íme.   Nem sűrűn veszünk marhahúst, ami hülyeség,…

Legutóbb túlméreteztem a sajtos csirkének valót, és egyszerűen nem fért bele egy fél csirkemell a tepsibe. Mivel lefagyasztani nem tudom, és már nem is akartam, mert nem azért engedtem fel, miután hazahoztuk anyukám mélyhűtőjéből, agyalni kezdtem, mit kezdjek vele. Megsütöttem…

Miután hajnalok hajnalán magamra hagyott a zsűri, elkezdtem betáblázni a napjaimat, hogy ne érezzem magam elanyátlanodva. A szó legszorosabb értelmét véve, rögtön az első napot édesanyámmal töltöttem, hagyományosan ablakpucolással. Cserébe birkapörköltet főztem neki ebédre,…

Sokan teszik szóvá újabban, hogy keveset írok a blogra. Mentegetőzöm egyből, hogy bizisten, nem lustaságról van szó, egyszerűen csak körbeértem, azokat esszük, amit olvashatnak. Persze most jönne az érdekes szakasza az egésznek, a kísérletezés. Legutóbb nővéremmel futottam…