Ha egyszerű, laktató és nagyon finom ételt szeretne készíteni, de mégis elrugaszkodna a mindennapok ízeitől, bátran ajánlom ezt a töltött gombát.

Apukám szokott juhtúróval töltött gombafejeket készíteni, előétel gyanánt (aztán jöhet a borókás marhapöri juhtúrós sztrapacskával, és egy heti kalóriamennyiséget el is fogyasztunk egy ebéd alkalmával). Én most inkább főételként készítettem, a rántott patisszon mellé kiegészítésként.

Újra felütötte fejét az Erdély-mániánk, és kitaláltuk, hogy főzünk csorba levest. De aztán rájöttünk, hogy nincs hozzá minden itthon, úgyhogy Tárkonyos raguleves lett belőle. Kicsit hasraütés-szerűen készült, de nagyon finom és tartalmas levest főztem.

Továbbra is tartom magam ahhoz a nézetemhez, hogy a legegyszerűbben elkészíthető ételek a legfinomabbak. Ilyen a Borsos tokány is.

A sztori ott kezdődik, hogy voltunk Erdélyben. Itt:

Vagyis hát itt volt vége a térerőnek (Zetelaki víztározó), innen még néhány km-re volt a bázisunk, Sikaszó. Innen mászkáltunk ide-oda, sok szépet láttunk, és a sok szép helyen mindig sok árus van. Tudják, bódék végeláthatatlan sora, mindegyikben ugyanazokat a dolgokat lehet kapni, korondi köcsögök, fából faragott mindenféle, matyó hímzés. Farkaslakán (Tamási Áron szülőfaluja) vettem egy erdélyi szakácskönyvet. Ez is a címe: Erdélyi szakácskönyv. Rögtön hazaérkezésünk után 2 nappal fel is ütöttük anyukámmal és kitaláltuk, hogy borsos tokányt fogunk készíteni vacsorára, a könyv utasításai szerint.

Az előző posztban olvashattak a zöldségözönről, ami ért minket, igyekeztünk különböző módon felhasználni a cukkinit/patisszont, így kitaláltam egy ragut, amivel a natúr szeletet fel lehet dobni.

Emlékeznek még a tavalyi, három fejezetes patisszon mániára? Most folytatódik.

Krémlevesek terén csehül állok itt a blogon, úgyhogy mindenképp szerettem volna a kapott patisszonok egy részéből azt készíteni. A zöldségek mellé egy fél bokornyi friss tárkonyt is kaptunk, úgyhogy igyekeztem valami olyan módszert keresni, amihez passzol.