Az igazi böjti vacsi.

A húsvéti időszak néha igazán gondolkodóba ejt, ugyanis nem sok húsmentes ételt szoktam/tudok készíteni. Mindent, amit főzök, úgy találok ki, hogy adott valamiféle hús. A pénteki vega esték így majdnem problémát okoznak, de szerencsére a gombapaprikást nagyon szeretjük, és egész finomat tudok készíteni.

Rövid, könyv-szerű recept egy nagyon jó vacsora emlékére.

Ez az étel is úgy született meg, mint már oly sok itt, a blogon, vagyis volt egy alap, amit feltunningoltam. Az alap egy egyszerű hagymás karaj volt, tepsibe be, megsül, kész, finom. Gondoltam, snassz lenne ez ahhoz, hogy ide is felkerülhessen, úgyhogy megint csak gondolkodóba estem, sorba vettem a lehetőségeimet (mi volt itthon), és nekiláttam.

A palacsintával az a helyzet, hogy nem én szoktam csinálni. Úgy alakult, hogy ez a teszter reszortja. Amikor életünkben először akartunk palit sütni, az lett a vége, hogy egy ásványvizes palackban átvittük a zsűri anyukájának megmutatni, hogy mégis mi ezzel a gond. Kiderült, hogy olyan híg volt, hogy még kb. 30 dkg lisztet kellett hozzátenni, hogy ki lehessen sütni. Azóta a teszter vállalja, gondolom, élvezi is, hogy van, amit csak ő tud. Innentől kezdve ez a bejegyzés nem arról fog szólni, hogy hogyan kell a palacsintát megsütni, ez most csak egy rövid tipp lesz arról, hogy mit érdemes belerakni.

Igaz, már szerepel a blogon egy gulyásleves-szerű étel, de az inkább pincepörkölt, ezért azt gondoltam, mindenképp felkerülhet egy otthon melegében, fazékban készült gulyásleves is. Répával, csipetkével, ahogy kell. Íme.

Nem sűrűn veszünk marhahúst, ami hülyeség, mert nagyon szeretjük és igazából a spórolásra sem hivatkozhatunk, mert ha nagyon akarnánk, nyilván megoldanánk, ahogy most is, és vettünk fél kiló marhalábszárat. Klasszikus gulyásnak való hús, nem is volt kérdés, hogy az lesz belőle.
Más kérdés, hogy olyan szinten inas volt, és persze nekem sincs túl sok gyakorlatom ebben, de tényleg, annyira inas volt, hogy szinte nem is volt színhús falat a levesben. De persze nem kellett kidobni, nem arról van szó, csak hát rágni kellett. De, végül is, ezért van fogunk, nem?

- ahogy apukámtól tanultam -

A sajtos tészta is olyan étel, amit meg lehet csinálni 5 perc alatt, ugye, megfőzöm a tésztát, ráreszelek sajtot, két kanál tejföl, azt hamm. Na, apukám természetesen nem így csinálja.