Nem hittem, hogy lesz a méteres kalácsnál bonyolultabb sütivel dolgom, de tévedtem. Azonban anyukám szép kerek számú elmúlt éveit valami újdonsággal és meglepetéssel illett ünnepelni, és Lúdláb tortát eddig még nem csináltam. Hátsó szándékom annyi volt, hogy kipróbálom, hogy a hibáim most derüljenek ki, mert majd apukámnak is akarok csinálni ilyet, de számára a meglepetést ezennel elrontottam, sebaj, már kitaláltam valami mást neki, aminek ugyanennyire fog örülni.

Egy teljes estét vett igénybe, hogy a három fázisból kettővel elkészüljek. Na jó, közben tartottam egy kis pihenőt, hogy megvacsizzunk, de nem emiatt készültem el éjjel fél egykor a torta két harmadával. Egyszerűen hulla voltam, úgyhogy reggelre maradt, hogy a piskóta és a krém után elkészítsem a csokibevonatot a tetejére.

Legutóbb túlméreteztem a sajtos csirkének valót, és egyszerűen nem fért bele egy fél csirkemell a tepsibe. Mivel lefagyasztani nem tudom, és már nem is akartam, mert nem azért engedtem fel, miután hazahoztuk anyukám mélyhűtőjéből, agyalni kezdtem, mit kezdjek vele. Megsütöttem hát egyben, majd elfogy szendvicsbe, gondoltam.

Miután hajnalok hajnalán magamra hagyott a zsűri, elkezdtem betáblázni a napjaimat, hogy ne érezzem magam elanyátlanodva. A szó legszorosabb értelmét véve, rögtön az első napot édesanyámmal töltöttem, hagyományosan ablakpucolással. Cserébe birkapörköltet főztem neki ebédre, és mivel mindketten ál-fogyózunk, nem akartam nokedlit készíteni köretnek. Gondolkodtam, hogy mi az, ami passzolhat hozzá, de mégsem leszünk tőle dagik, s eszembe jutott, hogy nem rég a Rizottóban, ahol újabban 2-3 féle paleolit ételt is készítenek, grillzöldséggel ettük a szaftos husit.
Vitatkozni lehet kommentekben, röhögni pláne, én sem vagyok elkötelezett híve ezeknek az időszakosan fel-felkapott csodáknak, de abban van valami, hogy ha nem eszik az ember lisztet, kevésbé fog hízni. Úgyhogy zöldséggel ettük a birkapörköltet, és szerintem finom volt így is.

Utazásaink kötelező eleme A sajtos. Ha én utazom, anyukám csinál nekem, ha a teszter utazik, én csinálok neki. Ez utóbbi eset állt fenn, mivel hogy a teszter síel, és bár ilyenkor én mindig nagyon szomorú vagyok, csinálok neki útravalót. Sajtosat.

Sokan teszik szóvá újabban, hogy keveset írok a blogra. Mentegetőzöm egyből, hogy bizisten, nem lustaságról van szó, egyszerűen csak körbeértem, azokat esszük, amit olvashatnak. Persze most jönne az érdekes szakasza az egésznek, a kísérletezés. Legutóbb nővéremmel futottam össze tök véletlenül, éjjel, a Tescóban, ő is megemlítette, hogy rég főztem. Való igaz. Mivel kint a kocsiban épp volt 4 szelet fagyott tarjám, gondoltam, majd akkor ezekkel agyalok, mit készítsek, hogy felkerülhessen ide is. A mustár adott volt, azt nagyon szeretjük a tarján, de akkor legyen mézes pác, mert az még nem volt. És bor. Az legyen, az mindig legyen.