Szeretjük a kacsát. Nagyon szeretjük. Az egyetlen, amit felhozhatnék ellene, hogy kicsit bosszantó, hogy bármilyen alkatrészét is veszi meg az ember a kacsának, mikor kiveszi a sütőből, feleakkora, mint mikor betette. Egyszóval kalkulálni kell, mielőtt nekilátunk és inkább a minőségre, mint a mennyiségre kell gondolni közben.

A szóban forgó kacsacombokat szintén anyukám mélyhűtötte nekünk egy ideje, akárcsak a csirkecombokat, amelyek végül provence-i fűszerek között végezték. A mi fagyasztónk, talán emlékeznek, már említettem, hogy elég béna, gyakorlatilag használhatatlan. Ezért édesanyámnál fagyoskodnak a különböző halott állatok, és mikor megyünk látogatóba, induláskor a teszterrel válogatunk. Legutóbb végre a kacsát választottuk.

A nem extra kajákban az a jó, hogy általában finomak. Ilyen pl. a rántott husi, meg a sajtos tészta, palacsinta stb. Ebbe a körbe tartoznak a mezei sült húsok is, de különböző, kevésbé mindennapi fűszerezéssel azért eltérhetünk a megszokott ízektől. Ezt a nem unalmas, de hagyományos ízt elkerülendő gondoltam ki, hogy pikánsabbra veszem a figurát és a hűtőnkben ritkaságszámba menő sertés tarját mustárosan fogom elkészíteni.

Az Újpesti Piacon sok olyasmit lehet venni, amit máshol soha nem látok. Én sajnos már csak szívemben tartozom oda, nemrég átjöttem a Duna másik oldalára, de anyukám maradt Észak-Pesten, és néha felhív, mikor megy a piacra, hogy kell-e nekünk valami. Persze általában kell. Ott lehet kapni pl. csirkeszárnytövet, ami nagyon olcsó és jól lehet belőle paprikást, vagy zöldbabos husit csinálni. Mondtam hát anyukámnak, hogy olyat vegyen, ha talál. Nem talált, de vett helyette fél áron szépséghibás alsó combokat, mely szépséghiba mindössze annyi volt, hogy a csont a végén nem szépen volt elvágva, hanem "ahogy esik, úgy puffan" alapon törögették a hentesek. De attól még teljesen jó kis csirkecombok voltak, úgyhogy ebből kaptunk 8 db-ott. Jó üzlet volt.

Na, ez olyan, mint a húsos lángos, csak édes. Mármint természetesen teljesen más, de régen ugyanannyiszor készítette nekünk anyukám, mint a lángost. Úgyhogy az érzelmi kötődés megvan. Egyszerű, nagyon finom, és pár forintból megvan.

A bundázott dolgok, amennyiben nem húsról beszélünk, édes palacsinta-tésztába vannak bújtatva. A bundás alma esetében sincs ez másképp. A palacsintatésztát minden valamire való szakácskönyv szerint sok tojásból, legalább 6 db-ból kell kikeverni. Én -mint mindent-, ezt is igyekszem spórolósan csinálni, egy darab tojásból. Ha majd a pincében tyúkok lesznek bicikli helyett, esküszöm, én is 6 tojásból fogom készíteni, de egyelőre örülhetek, hogy nem vörösiszap van lent.

Zöldborsófőzelék sült bacon szalonnával és sült virslivel

Régebben rengeteg főzeléket ettünk. Hetente legalább kétszer volt ez a vacsora, főleg azért, mert én igénylem a meleg kaját (ha tehetném, reggelire is pörköltet ennék), a zsűri viszont elvan este egy szendviccsel is, ezért jó kompromisszum volt eleinte a főzelék, mert mégis csak meleg vacsora, de mégsem valami nagy etvasz. (Persze mióta kiderült, hogy imádok főzni és eddig kevés étel végezte a vécében, már a teszter is szívesen eszik nagy vacsorát.) Én néha ebédre szoktam csinálni főzeléket, ha nincs maradék, mert gyorsan elkészíthető és megvagyok feltét nélkül is, pl. sajtot ráreszelve is finom tud lenni. Szóval nekem annyira nem hiányzott, a fő oka, hogy elővettük a repertoárból inkább az volt, hogy a minap rájöttünk, hogy gyorsabban fogy az e havi kosztpénzünk, mint kéne, úgyhogy megbeszéltük, hogy beiktatunk egy főzelékvacsorát. Másik lehetőségként felmerült, hogy a kora esti vásárlást a mekiben fejezzük be, de szerencsére a borsófőzelék legyőzte az amerikai csodát.