Már a kőrözött posztjában elhangzott, hogy létezik, most jutottam el odáig, hogy el is készítsem. A teszter tojáspástétomnak hívja, mert otthon az ehhez hasonlót úgy nevezik, én kitartok a krém használata mellett. Borzasztóan egyszerű, gyorsan elkészíthető, nagyon finom feltét kenyérre, abonettre, vagy akár tortilla chipset belemártogatva is jó lehet.

Mivel a kedvenceimet már nagyjából megosztottam önökkel, így egyre kevésbé rendszeres a blog frissítése, elkezdtek ismétlődni a fogások (tegnap előtt pl. pasztasuta volt, előtte a szezon utolsó lecsója). Mára viszont rakott krumplit készítettem, tegnap este, hogy ma legyen belőle ebédünk. A rakott krumplit imádjuk, bár vannak összeférhetetlenségek és egyikünknek mindig be kell adni a derekát (nekem), mivel én pl. jobban szeretem, ha rengeteg tejföllel és tojással készül, kolbász nélkül. A teszter el sem tudja képzelni húsmentesen, viszont neki nem lételeme a tejföl. Úgyhogy kompromisszumként mindig kerül bele kolbász, de egy vödör tejföllel együtt. Tegnap este túlléptünk a mindkettőnk családja által követett hagyományos rakott krumplin, főleg, mert kinyitottam a hűtőt, hogy kivegyem a tojást, és találtam ezt-azt, amit fel lehetne használni kiegészítésként. Így született a zsűri által turbó jelzőt kapott rakott krumpli.

Igaz, hogy azt mondtam, messze még a következő szülinap, de, mi tagadás, belejöttem a tortakészítésbe. Ünneplésre pedig mindig találhatunk okot.

A hústorta nagy becsben van nálunk, természetesen a zsűrihez áll szorosan közel, de teljes mértékben meg tudom érteni a rajongását, tőlem sem állnak távol a nagyon húsos ételek. E fantasztikus fogás története (mert persze, hogy van neki) 3 és fél évvel ezelőttre nyúlik vissza, a teszter hárommal ezelőtti születésnapjáig. Akkor még mindig nem volt divat, hogy minden nap főzzek, de azért persze már gyakrabban előfordult. Hústortát anyukámnál ettünk először, és, ha jól emlékszem, ő az öccsétől, Tamás bácsitól tanulta. A teszternek annyira bejött, hogy másról sem tudott beszélni, úgyhogy az első közösen tartott születésnapján a meglepetés vacsora természetesen hústorta volt. Gyertyával, ahogy kell. Persze akkor még nem ment olyan flottul, mint tegnap este, főleg, hogy az akkori mini hűtő kb. fél téglányi fagyasztó részébe belefagyott a hús és egy óráig szórakoztam vele mindenféle módszerrel, hogy kiszedjem... Szerencsére most ilyen problémáim nincsenek, bár, most nagyobb a fagyasztónk, de nem fagyaszt, így meg sem próbálok beletenni dolgokat.

A sorban következő szülinap apukámé volt. Pontosabban ma van, de tegnap húztuk meg a fülét, mert hétköznap bajosabb összeülni. Édesapám alapvetően mindent szeret. Úgy értem édesség fronton (bár néhány hete rájött, hogy az elmúlt 52 évben utált tökfőzelék élete értelme is lehetne). Főleg a nápolyikat szereti, de igazából tényleg mindent, időszakosan imád egy-egy édességet, volt idő, mikor a mélyhűtő Romero jégkrémmel volt tele (de tényleg, volt bent 20, és ettük, amíg bírtuk), mostanában a falánk csomagos Túró rudi az egyik alapfelszerelés. Ezért gondoltam, hogy a túró rudi torta jó meglepetés lehet.

Nem hinném, hogy ennyire az elején labdába rúghatok, esetleg pár év múlva, de aki úgy érzi, érdemes vagyok a címre, vagy megérek egy-két kattintást, az akár szavazhat is. A menetről itt olvashatnak, itt pedig szavazhatnak. Köszönöm előre is, ha kapok egy-két bökést, még ha egy hete nem is frissítettem a blogomat (na majd ma!).