Még mindig az ominózus csarnokbeli vásárlás végtermékéről van szó. Ugye vettem azt a lábas csirkét, amiből lett a leves. A kipucolt csirkét pedig gondoltam, kisütöm egyben. Egyszerű, finom, sok. Ezeket az igényeket tartottuk szem előtt, mert a napsütésre való tekintettel a Normafán töltöttük a napot. Vittünk bort, ásványvizet, szotyit, vettünk rétest az ország legjobb rétesezőjénél, leültünk és figyeltük az embereket. Szülők kiabáltak a gyerekeikkel, kutyák rohangáltak, kiskölykök estek-keltek, stb. Hazaérve nem lett volna túl sok kedvem nagy főzést rendezni, úgyhogy besóztam a csirkét és betoltam a sütőbe.

Nagyjából ennyi a sztori. Hátával felfelé tettem be, és kb. negyed óránként locsolgatva pirosra sütöttem, majd megfordítottam, és szintén locsolgatva pirosra sütöttem. Nagyjából egy, másfél óra alatt lett kész.

A tálalásnál mindig hiányzik a csirkebontó olló, de késsel is elbántam vele.

Újabban rákaptunk a rizsre, úgyhogy ez alkalommal is petrezselymes rizs volt a köret.