Szombat reggel arra ébredtem délelőtt 11-kor, hogy de hülye vagyok, hát a délutáni vendégségbe illene vinni valami süteményt. Konstatáltam, hogy a vásárlási terv miatt összesen 2 és fél órám van nulláról elkészülni (zuhany, hajmosás, szárítás, felöltözés, smink, és közben süti). Mi is az, ami finom, nagyon finom, ízleni fog a gyereknek is, és max. fél óra összedobni? Hát egy muffin! Felcsaptam a könyvet, melyikhez van itthon a legtöbb hozzávaló, és megláttam a gesztenyés muffint. Leküldtem a legényt a boltba gesztenyéért meg ami még kellett, addig zuhany, hajmosás kipipálva. Rohamos muffinsütésbe kezdtem vizes hajjal, fél 12-kor.

Minden muffinrecept úgy kezdődik, hogy kapcsoljuk be a sütőt. Én mindig félek, hogy túl hamar fog bemelegedni és fölöslegesen kapcsolom be korán, de eddig minden alkalommal igaza lett a könyvnek, mert persze direkt később kapcsoltam be mindig és a végén várni kellett, amíg elérte a kívánt hőfokot. Ebből kiindulva most bekapcsoltam rögtön, mikor nekiláttam a dolognak.

Először is 10 dkg étcsokit gőz fölött megolvasztottam, majd levettem a tűzről és félretettem. Mikor kihűlt, beletörtem az előzőleg felengedett 20 dkg gesztenyemasszát (mikróban papír nélkül érdemes olvasztani, nekem sikerült felgyújtanom  apapírját...), és a szintén felengedett, puha 10 dkg vajat és jól összedolgoztam. Teljesen azt hittem, hogy elrontottam, mert a csoki egyből kezdett megkeményedni, úgyhogy kaparásztam rendesen, de végül kiderült, hogy ez így jó. Mikor nagyjából egybegyúrtam az egészet, hozzátettem 2 ek. baracklekvárt, 2 tojássárgáját és 5 dkg cukrot, majd jól összedolgoztam az egészet. Nagyjából ekkor lett kész a sütő, úgyhogy ennél a muffinnál szerintem elég akkor bekapcsolni, mikor a kihűlt csokihoz elkezdjük hozzáadni a többi összetevőt.
A masszához aztán szép lassan, kis adagonként hozzákevertem a 10 dkg lisztet, amit előzőleg egy kiskanál sütőporral összekevertem. Mikor szép egyenletes lett a cucc (nem lesz sima, mert a megkeményedett csoki darabokban lesz benne), óvatosan, szintén kisebb adagokban belekevertem a 2 tojásfehérjét. Ezzel kész is lett a muffintészta.

Na de hogy mitől banános a történet? Attól, hogy a muffinformákban lévő papírkapszlikba először csak egy kisebb kanálnyi masszát tettem, amelyekre ráraktam egy-egy szelet banánt, majd erre halmoztam a többi tésztát.

A sütő már rég 170 fokon izzott, mikor betettem a tepsit, és onnantól bő 30 perc alatt lett kész, pont el lehet mosogatni a sok-sok koszos edényt addig. Tűpróbával érdemes persze nézni, de szigorúan a szélén, mert ha középen beleszúrunk, akkor a banánon, ahogy átmegy a tű, úgy fog tűnni, mintha még ragadna.

Hogy ízre milyen?
Annyira jó, hogy a hétvége mindkét napján kellett sütnöm egy-egy adagot. A csokidarabok megmaradtak, nem olvadtak szét, a gesztenye éppen csak érezhető rajta, a lekvártól kicsit pikáns-savanyú lesz, a benne lévő banán pedig lehetne a hab a tortán, ha nem lenne érdemes még tejszínhabot is tenni rá a végén, kis dekorcukorral. Megtaláltam a kedvenc édes muffinomat!

10 dkg étcsoki
20 dkg gesztenyemassza
10 dkg vaj
2 ek. baracklekvár
2 tojás
10 dkg liszt
1 kk. sütőpor
1 db banán