A chilis bab nem volt nálunk sosem szokás, nem is emlékszem, hogy valaha készítettek volna ilyet a szüleim. Az ötlet most sem tőlem származik, hanem a frissen elköltözött bátyámtól, aki kitalálta, hogy főzni kezd. A gének nála is megvannak, ügyesen mozog a konyhában, vannak ötletei és minőségi eredményeket produkál. Szóval ő csinált előbb chilis babot, én meg megkívántam, bár nem tudom, milyennek kell lennie, de azóta is imádom, kétszer készítettem az elmúlt néhány hónapban, alapul véve az ő receptjét, kiegészítve a neten olvasottakkal és a magam szája íze szerint. Mutatom.

Az autentikus chili con carne gőzöm sincs, hogyan készül, de amíg megy a vita, hogy ez most amerikai vagy mexikói étel (attól függ, afrikai vagy európai fecske), addig nem kell ezen vekengeni. Ahogy azt a magyar konyha megkívánja, és mivel hogy én magyar konyhában főzöm a magam chilis babját, minden étel szalonnával és hagymával kezdődik. Ez lehet bacon vagy zsírszalonna, valami jó házi füstölt, császárszalonna, kolozsvári, bármi. Üvegesre pirítottam és rádobtam egy fej apróra vágott lilahagymát és jó pár gerezd roppantott és tessék-lássék felaprított fokhagymát. Rádobtam egy fél zöldpaprikát kockákra vágva és az egészet megdinszteltem. Mikor üveges lett a hagyma is és összeesett a paprika, szórtam rá egy adag pirospaprikát (kalocsait, ceceit, bogyiszlóról valót, mindegy, csak ne boltit), ráküldtem a darált húst (marhával szokás, én a gyorasabb sertést választottam) és fehéredésig pirítottam. Mikor kifehéredett a hús, ráöntöttem a két konzervbab levét és egy nagyobb fajta darabolt konzervparadicsomot, és amennyiben úgy ítéltem meg, hogy kevés a folyadék benne, még egy kis konzerv sűrített paradicsomot is melléöntöttem. Ezután jön a chili con carne lényege, az íz meghatározó alapja: a sör. Sör nélkül egyszerűen elképzelhetetlennek tartom ezt az ételt. Jó 3 dl sör mehet bele, de legalábbis annyi, hogy legyen hosszú leve az egésznek, így lesz mit elrotyogni. Előtte azonban kell még bele néhány íz: só, bors, egy kis római kömény, egy pár darabka egész fahéj, és attól függően, mennyire szeretnénk csípősen, chili. Én két féle chilit szoktam beletenni: cayenne-t és sima chilit, mindkettőt őrölt formában. Hústól függően kell kis lángon főzni ezután a chilis babunkat, ha marha, akkor egy jó órát, ha csalunk és sertés (én csalok), akkor elég neki fél óra is.

Mikor megfőtt a hús és szaftosra párolgott a lé, mehet bele a konzerv kukorica és a vörösbab, még rottyan egyet, közben kóstolgatjuk, hogy elég sós-e, elég csípős-e, és kész is.

Hideg tejföllel kell fogyasztani, köretnek pedig tökéletes a tortilla chips, pl. ha szórunk rá sajtot és megsütjük.